Éjjelente csalogatom a holdfényt,
hátha csodát művel velem,
néha álmodok új világot, napfényt,
szív-szeretet kéne nekem.
Ma éjszaka is szokásomhoz híven
ujjammal rajzoltam jövőt,
varázsoltam rendületlenül és szívem
abrakadabra szót megjelölt.
Már régóta feledkezem álmomban,
jólesik ez a ringatás,
vigasztalóm hiába két karomban,
hozzásimul ez az altatás.
Lassan élvezzük a lágy melódiát,
eltompulunk és remegünk,
néha felébred az ezernyi csodánk,
ájultan sem vétkezünk.
2017. március 12.