H.Kohut Katalin: A vigasztaló
Vigasztaló a tiszta hang,
nélküle élni nem lehet,
lélekforrás, mennyei rang,
benne árad a szeretet.
Bárhol élj is e világon,
összeköt minket a zene,
szívedet én úgy vigyázom,
mint angyaloknak illene.
Imád volt hiábavaló,
nem válaszolt a csendesség,
a gondolatod szárnyaló,
kibontakozik Mindenség.
A millió kozmosz-makró
egy ütemre muzsikál,
szíved is néha még megró,
mikor csalódásod szalutál.
Hinni a Békét, várni a Jót,
reményünk már nem hagyhat el,
felvirágozzuk Föld-bolygót,
igaz szóval és beszéddel.
Vigasztaló a tiszta hang,
nélküle élni nem lehet,
csodás lélek, s mennyei rang,
ölel minket a Szeretet.
2017. július 29.