H.Kohut Katalin: A vigasztaló

 

 

Vigasztaló a tiszta hang,

nélküle élni nem lehet,

lélekforrás, mennyei rang,

benne árad a szeretet.

 

Bárhol élj is e világon,

összeköt minket a zene,

szívedet én úgy vigyázom,

mint angyaloknak illene.

 

Imád volt hiábavaló,

nem válaszolt a csendesség,

a gondolatod szárnyaló,

kibontakozik Mindenség.

 

A millió kozmosz-makró

egy ütemre muzsikál,

szíved is néha még megró,

mikor csalódásod szalutál.

 

Hinni a Békét, várni a Jót,

reményünk már nem hagyhat el,

felvirágozzuk Föld-bolygót,

igaz szóval és beszéddel.

 

Vigasztaló a tiszta hang,

nélküle élni nem lehet,

csodás lélek, s mennyei rang,

ölel minket a Szeretet.

 

2017. július 29.