Lehet-e tragikus egy szamár, amiért elpusztul terhe alatt, melyet sem hordani, sem ledobni nem képes?
Friedrich Nietzsche
Margitka kilencven éves volt már. Érezte, hogy lassan örökre elalszik, hiába biztatta az őt szeretettel körülvevő unokahúga, hogy rengeteg ideje van még, nem hitt a kegyes hazugságoknak. Esténként bement hozzá a már hatvan esztendejében járó, szintén özvegy Erzsike, leült az ágya szélére és hallgatta a búcsú történeteket.
Margitka magát életszamárnak nevezte. Kis csacsi, így szólította őt a hőn szeretett és tisztelt férje ezelőtt hetven évvel. Rövidke házasság volt ez, melynek a végére az I. Világháború tett pecsétet. Palika 25 évesen jegyezte el magát a halállal. Egyedül ő volt, aki megértette az asszonyt, s amikor esténként az ölében vitte be hálószobájukba, azt mondogatta:
. Kis csacsim, látod, az élet szereti a boldog embereket, megjutalmazza őket szépséggel és szerelemmel. Meg kell tanulnod elfogadni, amit felkínál neked.
Margitka nem értette a párja szavait, pedig jobban ismerték egymást, mint két testvér. Most tudott visszaemlékezni arra, mire is gondolt.
Mikor elvégezte a polgári iskolát, két lehetőség között választhatott: vagy egyetemre megy továbbtanulni ügyvédnek, amit mindig is szeretett volna, vagy eladói szakmát tanul. Nem tudott dönteni a kettő közül, s addig halogatta a terveit, míg elszegényedett a családja, s nem volt képes fizetni a tanulmányait, ezért fonodába kellett mennie dolgozni. Kemény munka volt az, a lányok primitívek voltak, csúnyán beszéltek és bagóztak. Már az első hónapban kiközösítették, háta mögött úri kisasszonynak csúfolták a nemes vonásai és a finom viselkedése miatt.
Családja elhunyt, nagybátyja Amerikába vándorolt, hívta magával, de Margitka ismét döntésképtelen volt. Így itt maradt árván, egyedüli reménysége barátja, Palika volt, akivel a munkahelyen ismerkedett össze. Jó pajtásként járták a mozikat, színházakat szabad idejükben. Margitkának akadt egy komoly udvarlója is, egy herceg, aki elhalmozta virágokkal. Nem volt szerelmes belé, mert nagy volt a füle, meg hangja nem érintette meg a szívét. Hiába kérte meg a kezét a férfi, Margitka határozatlanul hallgatott. Más udvarlója is volt, egy ügyvéd, aki megtestesítette egykori vágyait, de még kezdő volt a szakmájában, albérleti lakását is alig tudta fizetni. Párszor sétáltak a telihold fényénél, de többre nem futotta. A jövőbe tekintve kérte meg a kezét Tamás, de Margitka sejtelmesen hallgatott, nem tudott dönteni.
Palikával mindent megbeszélt, mindent megértett és egyre jobban imádta Margitkát, végül már nem tudott nélküle élni. Pár év után kölcsönössé vált ez az érzés, Margitka viszonozta a szerelmet.
A férfi halálának hírére megszakadt a szíve, teljesen magába roskadt. Ekkor derült ki, hogy terhes maradt. Ismét nehéz döntés előtt állott, úgy érezte, hogy a gyerek emlékeztetné állandóan az egyetlen szerelmére, akit senki sem tudna pótolni, ezért küretet hajtatott végre.
Nagybátyja küldött neki pénzt, amiből nyitott egy trafikot. Különleges cseréptárgyakat festett, ezeket is ott árulta. Felfigyeltek rá a médiában, készítettek is interjút vele az egyik hetilapban, s mikor jelentkezett egy külföldi cég, hogy szerződést ír vele alá, vállalnia kell havonta ezer darab cserépkaspó megrajzolását és festését. Nem tudott dönteni, bár kölcsönből elkészítette a kért mennyiséget, így a beruházása összege miatt elveszett a trafikja és a szerződés határideje is lejárt. Egy ügyvédi irodába járt takarítani egészen a nyugdíjazásáig.
Az élete döntésképtelenségeken alapult, rengeteg megoldatlan probléma jelentette a sors-terhét, melyet nem tudott levetni magáról, pedig csak a helyesebb irányválasztást kellett volna megtanulnia. Erzsike megértette, mit jelent a szamár jelző, s rájött arra, hogy ő is követte nagynénje sorsát, ugyanúgy megvonta magát mindentől, amin míg nem késő, változtatni akart. Margitka halkan súgta:
-
Tudod, kedves, az élet tálcán kínálja a lehetőségeket, de meg kell tanulni választani, nehogy úgy járjunk, mint az a szamár, amelyik két bála széna közül nem tudva különbséget tenni éhen hal. Így elveszett számomra fiatalon a lehetőség, hogy karrieremmel kielégítsem magam, eltaszítottam minden jót, ami érhetett volna. Az élet igazságos, mert mindent átnyújt tiszta kézzel, ami a vágyainkat jelenti, a mi választásunk által jön létre a sivár, értéktelen élet. Én ettől fogok most megválni, gondolatban beleélem magam azokba a helyzetekbe, melyeket féltem választani. Palika vár rám, az egyetlen, aki megértett és tudta, hogy én egy nagy csacsi vagyok.
2017. május 17.