H.Kohut Katalin: A hűség követei a földön

Élt egyszer Sátoraljaújhelyen két gyerek, Brigitta és Bernadett.

Nagyon szerették a kutyákat, eltervezték, hogyha nagyok lesznek, kutyafarmot fognak üzemeltetni. Igen ám, de azt nem tudták, hogy vannak kutyák, akik nem földi eredetűek, hanem elvarázsolták őket.

Egyik nap édesanyjuk főzelékhez sütött bélszínrolót éppen, amikor arra tévedt az utcáról egy fekete szelíd kutya, aki kóborolt az utcákon . A gyerekek megszólították a kutyust:

- Merre jársz erre, szép kutyus, hol van a gazdád?

A kutya csak a farkát csóválta, könnyes szemekkel nézett, azt sugallta, hogy őt elzavarták otthonról.

A gyerekek bementek az albérleti lakásba, s hogy az anyjuk ne vegye észre, kiszedték az összes bélszínrolót a jénaiból és kivitték a kutyának. Az édesanya hívta ebédelni őket, s ekkor vette észre, hogy üres az üvegtál. Kiment a kapuba, hogy utánanézzen, mi történt, s látta, hogy Brigitta éppen az egyik bélszínrolót nyújtja át egy fekete csavargó kutyának. Nem dorgálta meg őket, behívta mindkettőt a kutyával együtt, örült annak, milyen jó szíve van a két gyereknek.

- Mi legyen a neve a kutyusnak, gyerekek?

- Legyen Buksi, anya!

- Jó, ezentúl minden reggel adunk neki a reggelinkből, este meg a vacsoránkból, vagyis amikor itthon vagyunk, gondoskodunk róla.

Attól naptól kezdve Buksi naponta megérkezett a családhoz, hajnalban, amikor már az anya szorgoskodott, készítette a reggelijét a gyerekeknek, megkapargatta az ajtót, úgy jelzett. Ekkor kapott maradékot a gyerekek reggelijéből, mint vajas kenyeret szalámihéjjal, már amire tellett. Buksin meglepődtek mindhárman, mert nem ette meg legtöbbször a kenyeret, hanem elásta az udvaron.

Azt hitték, hogy tartalékolja későbbre magának.

Telt, múlt az idő, egyszer csak arra ébredtek, hogy a Házi bácsi idegesen jár-kel az udvaron, mérges, hogy valakik a kamráját elfoglalták. Az anya kiment megnézni, mi a gond már megint, s ekkor szólt a szomszéd, hogy vinnyogó hangok jönnek a hátsó udvarról. Az anya együtt érkezett a Házi bácsival, s ekkor meglepődött, hogy Buksi, akit fiúkutyának gondoltak, tíz kiskutyával  gyarapodott. A főbérlő fellapátolta a kutyákat és kivitte őket az utcára, bedobta mindegyiket egy akkor kiásott vizes árokba. Buksi magán kívül szaladgált az árok körül, nyüszített, a gyerekek vele együtt sírtak. Cigánygyerekek jöttek, kiszedték a kutyakölyköket, egy fehéret visszaadtak Buksi szájába. A kutya elszaladt féltve a gyermekét, elrejtőzött. Ekkor a család épített neki körbekerítve az udvari étkező asztalt egy biztonságos helyet. Buksi odavitte a megmentett kiskutyát, több, mint egy hónapig nem lehetett látni és hallani.  Belestek az asztal alá, s megláttak egy nagyon gömbölyű, fehér cukiságot, a rengeteg emlőt Buksin, melyek hatalmasra dagadtak a tejtől, vagyis tíz kutya ennivalóját fogyasztotta az egy megmentett, akit Morzsinak neveztek el. A fehér kutyus  a bal szemén megsérült, amikor az árokba lökték, ott egy nagy barna folt keletkezett. Amikor az anyakutya észlelte kutyája iránti  kíváncsiságot, morgással felelt.

Már azt hitték, örökké így marad, féltve a kiskutyáját, elváltak útjaik, amikor egyik nap odatettek egy kis tányérban friss tejfölt. Buksi ekkor kiengedte Morzsiját, aki annyira mohón lefetyelt, hogy az egész pofácskáját összekente. Ez így ment napokig, tejet, tejfölt adva neki, míg egy napon Buksi ismét megkaparta hajnalban az ajtót.

Odaadta neki az anya a szokásos reggelijét, amit ismét elásott. Meglepődött a család azon, hogy ennyit képes éhezni, mert már a kiskutyájának tartalékolt, felkínálva neki szájából a vajaskenyeret. Morzsinak tejet adtak ismét, majd arra lettek figyelmesek, hogy az anyakutya eltűnt.

Morzsi ott maradt a gyerekekkel, mintegy harmadik gyerekként a családnál. Pár nap múlva megérkezett Buksi kutya, jelzett a lábával az ajtón, udvariasan várt arra, hogy a kutyáját a család odaengedje hozzá, megszagolgatta, megnyalogatta, majd ezt sugallta:

- Vigyázzatok a kiskutyámra, nekem el kell mennem, mert én nem élhetek a földön tovább számkivetve, éhen és otthon nélkül!

Az utcabeliek mondták, hogy Buksi kutya csavarog, kukázik, úgy él, mint egy hajléktalan. Az anya és a gyerekek megsiratták, de hiába keresték, többé nem találták meg.

Morzsi lett a család kedvence, éjjel-nappal az anyát kísérte a sötétben is az udvaron, olyan lett, mint egy hűséges lovag.

Ez a mese szóljon a hűség megtestesítőiről, akik olyanok, mint a szívvel rendelkező emberek. Minél több lelket sikerül szerető otthonba juttatni, annál több énekes tehetség születik a földön.

2017. március 30.