Ellen G. White 1827-ben november 26-án Gorhamban született és 1915. Július 16-án Sz. Helenában halt meg.

Ellen G. White: A nagy küzdelem

Fordította: Bánfiné Roóz Magdolna

Egy csaknem száz esztentővel ezelőtt írt könyv ez. White 1827-1915. Között élt és munkálkodott főként Amerikában. Ez a könyv 1888-ban jelent meg először, a sorozat a teremtéstől az újjáteremtésig tekinti át a megváltási terv történetét, az üdvösségtörténetet. Nem egyháztörténeti kézikönyv. Jeruzsálem pusztulásától a mennyei Jeruzsálem megalapításáig, amikor Isten végképp eltörli a bűnt, s minden következményét – kíséri végig ez a könyv.

Luther Mártontól kezdve valamennyi harcosát felsorolja az író.

A végén visszaállítják a régi Édent, Jézus megérinti az aranyhárfát és győzelmes énekét visszhangozza a mennybolt: Méltó a Bárány, aki megöletetett és újra él!

144 ezer a Báránnyal a Sion-hegyén áll, kezükben az Istennek hárfái (orosz dalgyűjteményben Vejnemöjnen hárfással maradt fenn az egykori édeni tragédia). Azok követik a Bárányt, akik az élők közül ragadtattak el és aki a királyi székben ül, kiterjeszti a sátorát felettük.

A könyvben idézett bibliai szövegeket Károlyi Gáspár megszokott fordításai szerint idézték, ahol ettől eltértek, ott a Szent István Társulat által 1976-ban kiadott fordítást idézték.

A valdensek feláldozták földi jólétüket az igazságért. Néha fáklyafénynél, a föld mély, sötét üregeiben, türelmes munkával versről versre másolták a szent iratokat.

A könyvben felvonulnak a régi történelmi korok a bibliai terjesztések időszakaival, az utolsó idők jeleivel, figyelmeztetésekkel, a bűn terjedésével, melyhez hozzásegítettek a rock harcosai is, Sátán megtévesztő csapdáival, a Föld pusztulásával…

Ellen G. White: Jézus élete

A mű eredeti címe: The Desire of Ages

Fordította: Dr. Homokos Henriette és Dobos János

Immanuelnek nevezték Jézust, ami azt jelenti: Velünk az Isten. Az Isten dicsőségének ismerete látható Jézus Krisztus arcán. Egy az Atyával, Isten képmása, az Ő nagyságának, fenségének visszatükrözője, az Ő dicsőségének világoltatása. Jézus azért jött földünkre, hogy ezt a dicsőséget kinyilatkoztassa. Eljött a bűn sötétjében bolyongó világunkba, hogy bemutassa Isten szeretetének világosságát, hogy legyen VELÜNK AZ ISTEN.

A Kálváriáról áradó világosságban látható meg, hogy az önmegtagadó szeretet törvénye az élet törvénye a föld és a menny számára egyaránt; s hogy Isten szívében van a forrása annak a szeretetnek. „mely nem keresi a maga hasznát”.

Ő az, aki hegyeket épít erejével, akié a tenger és Ő alkotta is azt, Ő töltötte meg a levegőt dallammal, Ő írta oda mindenre a földön, a levegőben és az égbolton az Atya szeretetének üzenetét. A bűn megrontotta Isten tökéletes művét, de az Ő kezeírása továbbra is olvasható rajta.

Az élet törvényét áthágták a mennyben. A bűn gyökere az önzés. Lucifer, az oltalmazó Kerub első kívánt lenni a mennyben, Istent azzal vádolta, hogy öndicsőítésre vágyik. Sátán azon mesterkedett, hogy szigorúnak és kérlelhetetlennek lássák Őt, s a világra ráborult a szomorúság órája.

Krisztus volt az, aki a Hóreb-hegyi csipkebokorból így szólt Mózeshez: Vagyok, aki vagyok. Így szólt Izrael fiaihoz: A Vagyok küldött engem tihozzátok. A Vagyok az összekötő kapocs Isten és az emberiség között.

Isten sátora az emberekkel és velük lakozik és azok az ő népei lesznek és maga az Isten lesz velük, az ő Istenük.

Több, mint ezer évig várta a zsidó nép az Üdvözítő eljövetelét, s amikor eljött, mégsem ismerték fel Őt. A menny kincse számukra „gyökér” volt a száraz földből, nem volt alakja és ékessége.

Mégis Isten választotta ki Izraelt, ez a nép az üdvösség kútfeje legyen a világ számára. Ami Ábrahám volt vándorlásai földjén, ami József volt Egyiptomban és Dániel Babilóniai királyi udvarban, azzá kellett volna válnia a zsidó népnek is a nemzetek között. Istent kellett volna kinyilatkoztatniuk az embereknek.

Amikor elhívta Ábrahámot, így szólt: „Megáldalak téged…és megáldanak tebenned a föld minden nemzetségei”… és a Jákóbnak a maradéka olyan lészen a sok nép között, mint az Úrtól való harmat, mint a zápor a fűnek.

Izrael fiai Kánaánba való bemenetelük óta eltávolodtak az Isten parancsolataitól. Izrael népét babilóniai fogságba hurcolták, szétszórattak pogány országokba. Sokan üldöztetést szenvedtek, sokan életükkel fizettek azért, mert ragaszkodtak a szombathoz. A fogság kigyógyította a zsidókat a faragott képek imádásából. Iskolákat alapítottak, ahol a tudomány és művészet mellett az igazság alapelveit is tanították.

Mikor eljött az időnek teljessége, kibocsátotta Isten az ő fiát, hogy a törvény alatt lévőket megváltsa. Az Üdvözítő eljövetelét már az Édenben megjövendölte, amikor Ádám és Éva első ízben hallották az ígéretet. Örömmel fogadták elsőszülött fiúkat, remélve, hogy ő lesz a szabadító. Isten kijelentette Ábrahámnak, hogy rabságuk ideje 400 évig tart majd, annak utána kijönnek nagy gazdagsággal Egyiptomból.

Démoni jelleg vésődött az emberek arcára, az őket fogva tartó gonosz légiók tükörképe fejeződött ki rajtuk. Ezt látta a világ Megváltója.

Sátán ujjongott, hogy sikerült az emberben eltorzítania Isten képmását.

A dicsőség Királya mélyen megalázkodott, amikor eljött a földünkre, hogy magára öltse az emberi természetet.

Jézus gyermekkorát és ifjúságát egy kis hegyi faluban töltötte.

A lenézett Názáretben telepedett le. Osztozott a szegények sorsában, akik valóban megértették Jézus tanításait.

Évenként három ünnep volt: a húsvét, a pünkösd és a sátoros ünnepek, amikor minden izraeli férfinak meg kellett jelennie az Úr előtt Jeruzsálemben. Palesztina vidékéről is rengeteg hívő jött.

A rabbik rossz szemmel nézték Jézust, a testvérei is a rabbik pártjára álltak. Zakariást megszállta a szent lélek, mielőtt Erzsébet fogant méhében, s megszületett Keresztelő Szent János.

Innen a történetet mindannyian ismerjük, azt is, mennyi szeretet volt Jézusban.

Ajánlom elolvasásra White mindkét könyvét, mert fontos történelmi dokumentumnak számítanak, egyúttal rávilágítanak a Világban jelenleg is folyó eseményekre.

2012. október 4.