Képzeljük el, /egyszerűen tegyük fel/:
nem a Sátán, hanem az Úr
emelte a tiltott gyümölcsöt fejük fölé,
/mely meggyfürt volt, nem a bibliai alma/.
A vén bűnre csábító vágyakozón
lengette előttük
a feszesre ért szemeket,
Ádám pedig,
a fürge, erős ifjú
leszakított egyet és megkóstolta.
Ó, gyönyöre
az érett meggynek!
Mikor később világgá űzték őket,
a gyorsan elfutó utakon
épületromok sötétlettek,
visító, vonító fékek ordítottak
és erdőt taroló
lánctalpak sárga hernyóinak
dübörgésétől lett hangos
az utolsó szűzi terület.
Éva út menti telefonpóznát ölelve
sóhajtozta rekedten:
Ádám, hol vagy?
Aztán a szálloda kulcsát megkapva,
úgy tartotta azt,
hogy Ádám észrevegye,
de a férfi csak
hajhászta pillantásaival,
egy szobából kitekintve -
és Éva álldogált báván,
fényes kulcsát himbálva.
Kohut Katalin fordítása
1993.