H.Kohut Katalin: Szerepjátékok

 

 

- Béééla, többé nem megyek a reumatológiára!

- Mi történt, drága Vilma?

- Kivételezett a nővérke...

- Kivel?

- Jött egy férfi utánam, kiselőadást tartott nekem arról, hogy őt nem érdekli, hogy egy nővér kedves legyen hozzá, mert szerinte a beteg és a nővér érdeke soha nem találkozik, mindketten mást akarnak.

- És?

- És akkor jött az utálatos, szőke hajú nővér, csak vele foglalkozott egyedül, amikor én át akartam adni a beutalómat, idegesen rám szólt, hogy ne siessek annyira.

- Furcsa, akkor csak ismerték egymást...

- Ezért nem értem, mert a férfi nekem azt mondta, először van ott és nem ismer senkit. Amikor kinyitotta a nővér nagy kegyesen az ajtót, nem akart behívni, mert a férfira várt. Még engem így senki sem nézett le a rendelőben...

- Ne foglalkozz vele, drága Vilmám! Ezek a játékok elég régiek az egészségügyben. Soron kívüliséget és mosolyt élveznek azok, akik pénzt adnak, akiket ajánlanak, aki ismerős. Érthetetlenek mégis az általad is leírt játékok, amikor azt állítják, nekik nincsen ismerősük.

- Igen, nagyon furcsán jött ki...

- Tudod, háromféle nővér létezik, legalábbis szerintem: a sárkány, a vaj és a só típus.

- Akkor ez az asszisztensnő a sárkány típus volt.

- Pontosan, a sárkány csak önmagát képviseli, a betegek előtt hivatalosan lép fel támadó stílusban az orvosa nevében, hogy fontosnak tüntesse fel önmagát, meg azért, mert így éli ki rossz természetét. Néha engedékeny a sárkány, amikor ajándékot kap.

- A vaj típus, Bélám?

- A vajat általában odahelyezik. Nagyon jól kijön az orvosával, együtt beszélgetnek, esznek, a betegekkel semlegesek, de egyformán bánnak általában mindenkivel, ismerősökkel, ajándékot adókkal kivételt tesznek, soron kívül fogadják. Ők azok, akik mellett órákig üldögél az ember a váróteremben, bár szívélyesen válaszolnak, mégis fel van háborodva a beteg.

- A só, ha jól sejtem, nagyon ritka, Bélám...

- Só típussal még nem is találkoztam. Ő lenne az ideális nővér, asszisztensnő. Ő az, aki maga a kétlábon járó törvény, aki akár az orvost is megrendszabályozza, ha igazságtalan valakivel szép szóval, fegyelmezetten. Ő lenne az, aki nélkül nem tudna létezni az orvos és a beteg is, aki nélkülözhetetlen lenne mindenkinek egyformán. Szolgálatkész és becsületes.

- Emlékszem, egyszer Magdika mesélte, hogy járt az egyik nőgyógyásszal. Ült órák óta a rendelőjében, nem jött ki senki. Érkezett egy hegyközi parasztasszony, kérdezte, van-e bent valaki. Magdika felelte, hogy nem tudja, még nem jött ki senki. Az asszony bement, elmondta kiforgatva, amit Magdika mondott. Kijött a hentes csúfnevű, gátlástalan orvos, kiabálni kezdett, hogy ki az, aki azt hazudja, hogy órák óta vár, mert ő most nézett ki öt perce, nem volt kinn senki. Ekkora embertelenség láttán Magdika megszeppent és soha többé nem ment orvoshoz.

- Ismét beigazolja a vaj típusú nővér hozzá nem látását. Neki kellett volna öt percenként kinéznie, valamint kiállni Magdika mellett, hogy de doktor úr, valóban nem néztünk ki órák óta.

- Amikor egyszer a barátnőm reggel 8 órától délután 5-ig várt a diabétesz lábrendelésen, s már rosszul volt az éhségtől és várakozástól, még őt tolta le a sárkány típusú nővér. Hatalmas szája volt Marikának, s még azt volt a furcsa, hogy befolyásolni tudta a főorvost, mindenki ideges volt, amikor az asszisztensnő kiabált a betegre.

- Kiabálni egy rendelésen?

- Igen, ez történt minden hónapban, ameddig odajárt. A végén keresett egy pedikűröst és többé nem ment oda Marika miatt.

- Látod, drága Vilmám, mennyire sok múlik a jó asszisztencia megválasztásán, aranyat érne egy só típusú, de őket valamiért nem alkalmazzák.

- Igen, a sárkánytól rosszabb nincsen. Marika is csak azokkal tett kivételt, akik odahelyezték a kezébe a pénzt, vagy az ajándékokat. Ilyenkor álmosolyra húzódott a szája és soron kívül behívta a betegeket. A többiek a váróban pedig végig nézték ezt a kétszínűséget.

- Ezek az egészségügyi játszmák annyira szánalmasak és nevetségesek, mégis sokan élnek vele, nem is tudják szerintem, milyen lehet egyszerűen és őszintén élni.

- Sárkány nővérről én is hallottam a II-es idegosztályon, ahová a súlyos betegek tartoznak a BI Aranyketrec című könyv szerint, sokkal súlyosabbak, mint a bolondok, de azok szabadlábon rugdosnak másokat, feltehetően náluk különbeket.

- Igen, hallottam én is sárkány nővér híréről, hogy megállt a sósavat ivott haldokló feje felett, megnézte a röntgen leletet, hogy összeszűkült a nyelőcsöve és hangosan hahotázott az ágya felett. Beleborzong az ember a kegyetlenségbe. De mindenkivel lehet szépen beszélni, a sárkány nővér szívéhez is el lehetett érni.

- Azért játszmák ezek, mert azt tartják sokan, hogy az élet olyan, mint egy színház, meg kell tanulni hazudni mindenkinek.

- Én nem akarok így élni, csak igaz érzéseket és helyzeteket keresek, addig járok orvos után, míg nem találok olyat, aki megfelel az emberséges jelzőnek nővéri karával együtt.

 

2017. május 29.