- Béééla! Magdika ismét abba hagyta az írást!
- Miért, drága Vilma?
- A szokásos, nem értik még mindig...
- Mit nem értenek rajta... érthetetlen..., annyiszor elmagyarázta mindenkinek, hogy miért ír, hogy nem tud mást, mert elment az énekhangja teljesen...
- Meg nemcsak azért, hanem leplezés végett.
- Igen, 1991. óta apokalipszist írt, amit rajta addig végrehajtottak, s ahogyan írta a verseket, daljátékokat, novellákat, úgy emelkedtek azok, akik főszereplők voltak a Hunnia börtönnel együtt, saját emberjogi bizottságokat hozva létre.
- Igen, ő meg ezeket az írásokat akarta akkor kiadni, kötetekbe sorolta őket. Persze, hogy kinevették miatta, hiszen ők voltak a családjával az áldozatok.
- Kár volt mindegyik bezúzásáért, különösen a mesékért, soha többé nem lehet még egyszer megírni őket eredetiben. Mindegyik egy régi történelmi korszakot jelentett, úgy írta meg a régi könyvek alapján, ahogyan egykor lejátszódtak.
- Még a vőfélygyűjteményét is ellopták, bevezették a tort ülők maguknak, drága Vilma. Mercedessel ment az esküvői sereg, motoros rendőr kísérte a pompájukat.
- Hihetetlen, Bélám, ismételték valóban az összes írását Magdikának akkor, amikor mentek végig ismételten a Hunnia elme világkönyvtárán viháncolva, s ekkor Magdika vakon írt, megbénult kezekkel, téve fel az internetre a könyveket, melyeknél éppen jártak a miskolci és budapesti utcákon, lakókon való végig haladáskor. Tisztult egyetlen nagy közös áldozással már az utca és aljanép, őrjöngve mutatták be a médiájukban a nyíregyházi kukorica labirintust, a létradobást a hátára egyikőjüknek, a budapesti ágykidobást az emeletről...
- Nincs törvénye az országnak egyáltalán, Magdika hiába kért segítséget Voltam és Hulla jelszóval, senki sem segített, azt mondták, küldjön egy kopogást a másvilágból, meg ők lesznek a jövők, leírták véglegesen, Évikének nevezték, éppen az Idegenhangú Éva könyvön mentek végig. Aki megsajnálta, azt üzenték neki, hogy itt maradt hányássöpredék.
- A szomszédok ufó népe is átjárt kiszedni belőle a rontásokat, míg eszméletlenül feküdt kollektív kivégzése és csonkítása után a megyei kórházban, mely mai napig kivizsgálatlan. Időnként átmentek hozzá, amit tudtak, segítettek, de itt sokkal nagyobb hatalomra lett volna szükség, hiszen a világ urait kellett legyőzni.
- Már nincsen akkor sátán sem?
- Nincsen, struma jellegű dagadása volt Magdikának a nyakában körben és a fejében, bal szemében, abból nézett ki két társával együtt. Sokkal régebben kellett volna leszámolni a Rákóczi térrel, hogy ilyen mocskot, a tisztességes emberek leigázását, kihalatását soha ne hatják végre az ózdi fekete mágus központjukkal.
- Most mi a gond éppen, hogy nem akar többé írni?
- Még mindig a régi, hogy a négy éve rengeteg írás gyakorlás után kezdett leplező írásait nem értik, ironikusan beszélnek róla, hogy a művésznő életműve ez, holott semmi köze nincsen azokhoz a dolgokhoz, melyeket néven nevezett és megfogalmazott úgy, hogy soha nem foglalkozott a sötétség tudományával, abba kellett belefolynia, hogy leírja az állapotát és harminc év után segítséget kérjen. Megkérdezte az egyik fórumon, mikor hagyják abba a rég felnőtt kislány áldozását és kínzását, áttették a kérdést a Mónika show alá.
- Mesélte egyszer, hogy amikor írni kezdte a könyveket, beszállította a vője a Nyírő Gyula kórházba, ott vádolta, hogy hülyeségeket ír a neten, erre megkérdezte a rokkantkocsis jelzésű főorvos, mi a problémája, Magdika csak eutanáziát kért hatalmas kínja miatt.
- Igen, nevettek rajta az orvosok, éjjelente a maffia mozgatta alatta a vaságyat, amelyik ellopta az Ombudsmannak küldött szerepek idején a halál angyala könyvillusztrációt, egyszerűen felemelkedett a levegőben. Sokan próbáltak meg jeleket adni, ezeket nem is kellene büntetni, csak össze kellene írni valakinek végre, mert ez már majdnem hatvan éve kezdődött.
- Hallottam, hogy nem sokkal utána az egyik nővért nevezték el halál angyalának ott, ahol eutanáziát kért, de senki sem könyörült rajta.
- Magdika sem tudta, mi történik vele, Bélám, ha páran nem mondják be a médiában, hogy a könyvek szerepein mentek végig, soha nem tudta volna meg.
- Drága Vilma, már a Táncdalfesztiválos vasfüggöny idején kezdődő elpörölése mindenkitől elején abba kellett volna hagyni az álomvilágba tevését mindenkinek, mielőtt a fekete mágusok megtámadják az őskígyóval együtt.
- Borzalmas beszélni is róla, a Hunnia elme meg vígan él kísérete mellett, melyek által emelkedtek, utazgattak szerte a világban, híresek, nevesek lettek, folyamatosan történik a kitermelésük.
- Az egész világnak arról kellene beszélni, hogy a magyar elmeosztály hogyan harcolt, maga helyetti áldozatokkal.
- Remélem, megtörténik, Bélám! Addig is gyógyítgassuk Magdika szívét, tartsuk benne a reményt.
2017. június 12.