- Béééla! Szerinted én jó feleség vagyok?
- Vilmám, hogy kérdezhetsz ilyet! Mással nem is tudtam volna elképzelni az életemet!
- Szerinted izgalmas velem az élet?
- Nagyon, drágám! Naponta többször örömömben nevetek, amikor valamit mondasz, vagy bármilyen történésre.
- Például?
- Tegnap, amikor lakkoztad a hajadat a tükör előtt, véletlenül fordítva szórtad a hajlakkot, tartósítottad a lámpabúrát is.
- Te ezeknek a dolgoknak örülsz, Bélám?
- Hiszen együtt nevetünk, te is jókat szórakozol a figyelmetlenségeden. De miért is vagy az, ezen el lehet gondolkozni.
- Én sem értem ezeket a szórakoztató véletleneket. Mindig el vagyok gondolkozva.
- Igen, már rájöttem, hogy ilyenkor nem vagy igazán szabad.
- Ezt hogy érted Bélám?
- Úgy, drága Vilma, hogy a szabadság a gondtalanságot jelenti, s te a melledre veszed a mások problémáit is. Ha mi minden bajt kiküszöbölünk közösen, keresel magadnak más megoldandó gondot.
- De ilyen az ember, addig nem alhat nyugodtan, míg más éhezik, vagy szenved valamiért.
- Igen, drága, ezt nagyon tisztelem és szeretem, hogy ilyen jóságos vagy. Az igazi feleség nemcsak a férjét segíti, építi minden területen, megadva neki a törődést, a féltést, az aggódást, ami nagyon jólesik, hanem a távoli családja és barátai életét is egyengeti, amikor szükség van rá.
- Köszönöm, Bélám a megértésedet, már azt hittem, hogy ezeket a támogatásokat nem nézed jó szemmel. Tudod, néha elgondolkozom azon, megfelelek-e a feleség szó minden elvárásának.
- Igen, drága Vilma, sőt olyan tulajdonságokat fedeztem fel nálad, melyekről azelőtt nem is hallottam. Tökéletesen megfelelsz a feleség, vagyis fele felség szó jelentésének, egyformán vagyunk nemesi és emberiességi törvényekkel rendelkezőek. Nálunk teljes egyenrangúság van, egyforma háztartási jogokkal rendelkezünk.
- Igen, Bélám, te más vagy a többi férfinél, ami nagy hatással van rám és elismerem a különcségedet, mert mindez azt jelenti, hogy ketten vállalunk felelősséget mindenért, kettőnk ügye a háztartás is, mint szükséges rossznak tekintett, amit el kell végezni ahhoz, hogy emberi módon és rendezetten éljünk, de mindketten tudjuk, hogy a közös élet mivel jár, mint azt is, hogy a szabadság tökéletes kiélvezéséhez mindenféle munkát közös erővel kell végezni, optimistán, hogy mindez a saját javunkat szolgálja.
- Igen, Vilmám, én ugyanolyan ember vagyok, mint te, egyforma jogokkal és kötelességekkel rendelkezünk, valamint saját érdekünk az is, hogy ezeket a teendőket elvégezzük minél hamarabb, hogy több időnk jusson saját munkánkra és egymásra.
- Emlékszel arra, Bélám, amikor először találkoztunk a hídon, melynek neve Örök élet volt? Te voltál számomra a férfi, aki addig ismeretlen volt előttem.
- Emlékszem, drága Vilma, mintha előtted termett volna a királyfi, aki jött felemelni a hétköznapokból. Rám néztél, kislányos csacsogással szóltál hozzám, az egész tested átváltozott egy pillanat alatt. Azóta te vagy a királynőm, az én egyetlenem és szerelmem, akit naponta felfedezek magamnak.
- Bélám, én ugyanezt teszem, mivel én azelőtt csak szép leányokat vettem észre, a tiszta szívüket, hangjukat élvezettel hallgattam, azt hittem, ők jelentik, mint angyalok a tökéletességet. Mióta ismerlek, megtudtam, hogy van szép férfi nagy szívvel, hős, védelmező, bátor, vagyis egyfolytában felfedezlek magamnak, csodállak, mint a kelő napot, csillagot, azt hiszem, ennek a felfedezésnek soha nem lesz vége, mert mindig új tulajdonságokkal lepsz meg.
- Azt hiszem, drága Vilma, hogy a férj szónak nincsen olyan nemes eredete, mint a feleségnek, olyan időben találhatták ki, amikor a férfiak nem fértek a bőrükbe, nagyon sok baj lehetett velük, ki tudja, milyen régen már.
- Igen, hallottam, Bélám, hogy a sátán bibliája szerint a férfiak lettek a teremtés koronái, akik parancsoltak minden időben a törvényhatóságoknál és az otthonokban a néha fogságba ejtett tiszta szívű szépséges hajadonoknak is, cselédnek fogva be az asszonyokat maguk szolgálatára. Értéktelen és szenvedő életet adtak többezer éve a nőknek, mint karmikus bűnözők és törvénytaposók.
- Felfoghatatlan, drága Vilma, talán egyetlen volt a történelemben, az utópista szocialista Enfantin, aki leírta, hogy az asszonyok különbek, mint a férfiak.
- Drágám, mielőtt megismertelek, én is így gondoltam, de már tudom, hogy egyformák vagyunk, mindkettőnk szívében a törvény található, te, mint férfi jobban képviseled a méltóságot, a becsületességet, mint én, mert a férfiak dolga az, hogy megvédjék a nőket, gyermekeket és az állatokat az egész világon.
- Igen, drága Vilma, ezt jelenti a férfi és a biztonságot, amivel körülöleli a feleséget és a családot.
- Feltétlen bizalmat érzek, Bélám, teljesen eggyé váltunk, ha a világ végén élnénk kis ideig, akkor is állandóan érezném a közelségedet, a szerelmedet, csak az érintés hiányozna. Ketten jelentünk már egy életet, ketten váltunk egy testté. Ez a teljes szabadság a feltétel nélküli szeretetben.
- Mikor megkértem a kezedet, az egész testedet, szívedet, gondolataidat akartam, melyek hasonlók voltak az enyéimhez egyesíteni egy közös jövő családi pillérnek. Szeretlek, jobban, mint a sót, vagy a levegőt, vagy a forrásvizet, úgy szeretlek, mint az atlantiszi csillagot, akit fogságba ejtettek oly'sokan, mint szerelem és szeretet Istennőjét. Nekem örök-csillagom vagy saját szentélyemmel, mely a szíved egyesülve a méheddel, mely felett őrködöm, mert törvényei az anyaságnak.
2017. május 1.