Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy Valaha ország valahol a barbár Kelet közepén. Kicsinyke ország volt ez, bár valaha övék volt az egész világegyetem. Sok rabló hatalom dúlta, míg az állandó tökéletes nyelv miatti támadásai során a világrészeknek alig maradt belőle egy kevés terület.
Katkatot sokan várták Vénuszként azzal a szándékkal, hogy összezúzzák teljesen, majd megsemmisítsék ellenségeként a csapásoknak. Születésekor kimondták rá a büntetés és rontás igéjét, azt, hogy semmi sem lehet belőle és mindig mindenét elveszik, minden ékességétől, szépségétől megfosztják. Ez az Innin egyiptomi elmélet csak egyetlen részét jelentette a lyukas szívű egykori támadója gönci világ-könyvtárát a Hunnia börtön elmének, ahogyan az országot egykor felszámoló mészárosok elnevezték magukat. Slágerekben, dalokban írták meg kezdetben az álomvilágba tett Istennő elleni merényleteket, majd lezárták az országot vasfüggönyös Táncdalfesztivállal. Ekkor hozták az egykori égi Jeruzsálem Luciferjét bemutatva a kislányt gitáros énekével, felfoghatatlan módon, amit ismét vasfüggönynek rendeztek be. Katkatot elűzték fényevésen tartása közben varrónőnek, míg a csúfok, gonoszok, irigyek és féktelenek diplomákat szereztek, ők lettek a jövő értelmiségei, s ezt is fokozták állandó értelmiség legyőző csapásaikkal elektromosan a fejbe küldve azokat. Vénusz fejében összegerjedtek az elektródák, ahogyan csúfolták a a féktelenek városában, mert a szőke csapások nem rendelkeztek emberi aggyal, gondolkozással. Ez normális volt a trónbitorló ország népénél.
Énekével vigasztalta magát Vénusz, miközben varrta a nagykabátokat, vágta kézzel a fennmaradt anyagot róluk, a szőrös lányokat egymás után kérte meg a Hunnia börtön népe májuskosarakkal. A leány ment munkába hajnalban, s összeszorult a szíve, mikor látta, hogy minden banyának kérője van, mint a szőröslábú varrónőnek, akivel dolgozott. A szőrösek egykori Mohamed támadóiként maradtak fenn, Szulamith jelentette szőrös hangon a fő támadót. Minden hang fontos volt a médiának, beállították az összes egykori merénylőjét a világrészeknek.
1971-ben hosszabbításaként szenvedésének a mészárosok miskolci világ-könyvtár névtárának utcájában menyasszonyi ruha kölcsönzőt rendeztek be, így mentek hatalmas pompával férjhez az áldozói születése óta.
Vénuszból semmi sem maradt, sem hangja, sem egészsége, sem szépsége nem volt már, amikor esdeklése után segítségért jött megmenteni egykori szerelme, aki semmiről sem tudott. Egy kosár fehér orchideával érkezett, ez az egyetlen ország, amelyik eddig soha nem létezett. A fehér szín azt jelentette, hogy Katkat, bár csak egy szívből állott már, vagyis törvényből, még abban az évben férjhez megy. Az orchidea a jövő tökéletes nyelven beszélő országát jelentette, amit a népével fognak megalapítani, mégpedig a szerelem, szépség, finomság, kifinomult érzékenység, igényesség, műveltség által képviseltet. A jövő népe a virágokat meghagyja temető növényeknek, legendájukat fennhagyják az utókornak, hogy nyilvánvaló legyen, milyen népek éltek egykor a világon.
A csúfok, irigyek, törtetők, házsártosak, görbe orrúak, szőrös lábúak, púposak, májfoltosak, szemölcsösek, fogatlanok, eltört testrészűek, cigis és rozsdafazék, fa, tüdő hangúak és minden csúfság csűrhéje fekete mágiájával többé nem pakolja Vénuszra torzulásait. A Földanya nem tűri a továbbiakban a szépségek megcsúfolását, dolgoztatását, éheztetését, semmit, ami ellenkezik a tökéletes eszményi népek törvényével.
Katkat az asztalára helyezte a májuskosarát május hónapjának, saját szimbólumának eszmélése idejére a hosszú álomvilágból, majd miután visszakapta ékességeit, hangját, szépségét világra szóló lakodalmat csaptak a Hunnia elme városának világ-könyvtár tulajdonosai központjában. Így lett vége az utolsó Istennő feltámadásának, aki átvette a Föld megőrzésének a jövőjét. Itt a vége, fuss el véle!
2017. május 4.